Homeopátia
A homeopátia alapgondolata szerint a betegségek külső jelei annak a bizonyítékai, hogy a szervezetben természetes gyógyulási folyamatok zajlanak. A szervezet végül meggyógyítja önmagát és ezért olyan gyógyszereket rendelnek, amelyek segítik a tünetek kifejlődését, ezzel felgyorsítják az öngyógyító folyamatokat. A homeopaták a kínafa kérgével ( ebből nyerik a kinint ) kezdték a kisérletet, és arra a következtetésre jutottak, hogy a gyógyszerek az egészséges szervezetben lényegében ugyanolyan tüneteket idéznek elő, mint amilyenek gyógyítására a beteg szervezetben fölhasználják őket. A maszlagos nadragulya kivonata például az egészséges szervezetben heves tüneteket, fejfájást idéz elő. Ezek alapján ha olyan beteg veszi be a kivonatot, akinek éppen erősen fáj a feje, akkor a gyógyulási folyamat, amelynek megnyilvánulása a fájdalom, hamarább fejeződik be, vagyis gyorsabban gyógyul a beteg. A kezelésnek ezt a formáját a "hasonló a hasonlót gyógyítja " elvének nevezik. Mivel azonban a maszlagos nadragulya erősen mérgező növény, ez az elmélet csak úgy válhatott be a gyakorlatban, ha a kivonatot csak nagyon kis adagokban kapta a beteg, így eredeti térfogatának sokszorosára kellett hígítani ahhoz, hogy az valóban gyógyítson. Ezen az elven működik az összes homeopátiás szer. Mivel a mesterségesen előidézett tünetek enyhék, nem terhelik meg a beteget, nem okoznak sokáig szenvedést. Egy német orvos, Christian Friedrich Hahnemann 1812 -ben I. Napóleon hadseregének 180 hastífuszos katonáját kezelte ezzel a módszerrel, és azok két kivétellel mind felgyógyultak. Ez a kimagaslóan jó gyógyulási arány egy csapásra népszerű gyógymóddá avatta a homeopátiát. A híre hamar elterjedt, de igazán az Egyesült Államokban talált támogatókra. Ez a gyógymód a XIX. században azonnal népszerűvé vált, mihelyt a közvélemény tudomást szerzett róla. Több segítséget ígért, mint a hagyományos orvostudomány. A homeopátia elvei alapvetően különböznek a hagyományos orvoslásétól, amely nagy hatású gyógyszereket alkalmaz a tünetek elfojtására. A homeopaták azt vallják, hogy ez a gyógymód természetellenes. A mintegy 3000 éves hindu ájurvédikus orvoslás sok tekintetben rokon a homeopátiával. Ez az orvosi rendszer régi szanszkrit leírásokat vesz alapul, legkorábbi forrásai az i.e.II.évezredből származó Atharva - véda, és a későbbi Ájur - véda. Indiában széles körben tanítják, hazánkban is egyre elterjedtebb. Az ájurvédikus orvoslás alapvető tanítása szerint az egészség feltétele a három testnedv - epe, nyálka, szél - tökéletes egyensúlyának fenntartása. A betegségeket az egyensúly megbomlása, a diszharmónia váltja ki. Az ájurvédikus gyógymódokban diétát, műfogásokat, ásványi anyagokat és több, mint 700 gyógynövényt alkalmaznak
|